Szia! -Huhh, a köszönés már megvolt... Na most már csak járjon le ez a kínos csend. -De hát nincs is csend, miről beszélsz? -Arról, amit te épp most megzavartál. -Nem tudom megzavarni azt a csendet, amit már te korábban eltüntettél. -Ó, hogy mindenbe bele kell kössél. Hagyjál koncentrálni.…

Tehetség kell-e az íráshoz? - teszem fel magamban azt a kérdést, amelyet már valószínűleg több százszor feltettem. No, nem a polcra. Mondjuk gyakran oda is, hiszen egyszerűen nem volt türelmem ezen gondolkodni. Most sincs. De egyszer s mindenkorra ideje lenne fölülkerekednem önmagam…

Amennyi nemzeti ünnepségen, emléknapon és rendezvényen részt vettem 17 éves koromig, külön díjat adhatnának nekem. Na nem azért, mert mekkora hazafi vagyok. 

Lányok. Csodálatra méltó faj. Faj? Inkább fáj… Na, mindegy. Egyszóval meggyőződésem, hogy a legtöbb vitának a kiváltó oka a női nem. Mert ha a női igenről lenne szó, messze e földkerekségen nagyobb nyugalma volna minden férfi egyednek. Kérem, ne kövezzenek meg még gondolatban sem a kedves és…

Nemrég hazafele menet ritka élményben volt részem. Át akartam menni az átjárón, s mint mindig, ezúttal is arra vártam, hogy az utolsó autó is menjen el, s utána keljek át az úttesten. Legnagyobb meglepetésemre azonban egy BMW-s fickó megállt az átjáró előtt, s kezével intett, hogy menjek csak át...

Tinta. passz. talat. Alatt, fe-lett. Lit-ván egy tűd? aKár kettő? Kár tőmondatokat használni.

Nagyon szeretem azokat a pillanatokat, amikor rájövök, hogy az egész körülöttem lezajló események sorozata pusztán a gondolatok kifejezése valahogy… Valóságosan? Nem mondanám, ugyanis manapság vannak (hazugság, hiszen mindig is voltak) olyan emberek, helyesebben két lábon és alvajáró lények, melyek…