Szeretnék egy világot, hol a szemétből nem csinálnak értéket, Ahol nem a pénz, hanem az ész határozza meg a mértéket Egy világot, hol a szeretet nem szív, lájk vagy holmi üzenet S hol a kisgyerek nem teher, s nem is véletlen baleset,

Szeretem az életet S nem csak egyetlen formáját Szeretem a kihívást, Amely emberré formál át Szeretem a harcokat, Mert a győzelem édes előre Szeretem a küzdelmet, Még ha nem is sikerül elsőre

Van családom, szívem pedig hálás Hazátlan nem vagyok, ami egy nagy áldás… Szülőföldemen élhetek, egy hajlék alatt, Ellenségek között reményem nem apadt.

Menekül a kis szőke srác, Sötét, véres utcákon át, S látja mindenhol eltűnni Nemzetének a zászlaját.   Lépte lelassul, körülnéz, S pincében kap menedéket; Utcákon zúg a tompa csend, S egy lövést ismét csend követ.   Apja, s anyja jut eszébe, Arcán törli le könnyeit, Régóta várhatják…

Nyikita Hruscsov, a párttitkár Menetel szovjet tankján: Hadd látom, úgymond meddig él A pesti forradalmár.   Áruló-e, s bátorsága van? Szükségben segítőkész? Használt-e a sok veszteség: Trianon, mohácsi vész?   S a vér, az istenadta vér, Mely oly sokszor kifolyt, És ha kérem, mint a…

Írok asztalomnál ülve, mint azt régebb Valamelyik Bolyai tehette; Írok, de gondolatim nem gyertyafénynél És nem is újságpapírra vetve.