Egy etemista diák, aki legtöbbször tollal ír és jókedvvel magyar.

Annyi mindenhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít. (Örkény István)

Mélyen tisztelt olvasó!

Bizonyára már feltette azt a kérdést magában, hogy mégis mi motiválhatott egy fiatal srácot abban, hogy a 21-ik század harmadik tizedéhez közeledve, elindítson egy blogot, amiben furcsábbnál furcsább szövegeket posztoljon ki.

Engedelmével erre a kérdésre válaszolnék a továbbiakban.

Miért?

A kérdés jogszerű és érthető. Ma már az írott szövegnek a hatása messze elbújhat a vizuális információkat közlő portáloké mellett, így a kedves olvasó, akár ismer személyesen, akár nem, jogosan csodálkozhat blogom létrejöttén. Az sem elhanyagolható tény, hogy az emberek nagyon kis valószínűséggel fognak eltalálni oldalamra, annál is inkább, hogy tapasztalataim szerint nézetem, meglátásom gyakran nem örvend túl nagy népszerűségnek, így a megosztások általi hírnév szerzésre való esély igen alacsony. Azok a személyek pedig, akik netalán hallottak blogom létrejöttéről, nos, nem biztos, hogy állandó olvasókká is válnak. De mindezek tudatában döntöttem úgy, hogy az esetleges csalódások ellenére összegyűjtöm eddig írott szövegeim másokra is tartozó részét és késztetem magam rendszeresebb írásra, gondolatformálásra.

Hogy mit érek el mindezzel?

Ezt a kérdést önnek kell megválaszolni. Ha már itt van, megvan a lehetősége arra, hogy megismerje egy fiatal srác gondolatait, ezáltal pedig egy egészen más világot is. Ugyanis vallom, hogy minden ember elméje teljesen különálló módon új és különleges. Abban a percben pedig, mikor valaki önálló gondolatait képes saját stílusában papírra vetni, létrejön az ember Istentől kapott legnagyobb tehetségének kifejezése: az alkotás.

További jó olvasást!

Üdvözlettel, Schneller Alex