Sajnálom.

Érdekes egy szó. De talán inkább értékes. Miért? Mert nagyon őszinte. Természetesen lehet ezt is teljességében komolyságot hiányolva mondani, de többségében mély belátást és gondolatokat tükröző kifejezés.

A szóra feltehető két kérdés, egészen konkrétan a mit/kit kérdőszó, elénk tárja a kifejezés két egymástól különálló értelmét. Sajnálni valamit, többségében egy történést, sokszor kiemelt fontosságú megjegyzés lehet valaki számára, kiváltképpen, ha a negatív történés okozója ismeri el felelősségét a kialakult helyzet kialakulása miatt. Mert legyünk őszinték, nagyon jól esik, ha valaki nem csupán „mert muszáj, s mert így illik” módon kér bocsánatot, hanem ténylegesen elismeri és felismeri, hogy bennünket ért sérelem nem a „felejtsük el” kategóriába tartozik.

Sajnálni valakit… Ez már egy másik fejezet, javarészt egy sokkal mélyebb felismerés. Bár ennél is megeshet a szó nem teljesen megfelelő és komoly használata, ezektől eltekintve elmondható, hogy egy embert sajnálni sokkal nemesebb életérzés, mint megvetni, vagy netalán gyűlölni. Vegyük a legegyszerűbb példát: valaki hajléktalan. Egy járókelőben nem egyszer a megvetés érzése alakul ki, amint meglát egy ilyen személyt koldulni. Másokban akár még gyűlölet is létrejön, mivel megesik, hogy az ilyen helyzetű emberek visszaélnek egyes emberek jóindulatával. Szóval jogos-e ezen érzések kialakulása? Megeshet. A probléma csupán az, hogy megvetni, vagy gyűlölni valakit, még a jogszerűség esetén sem hasznos. Mivel az ember lelkének nem használ, sőt, kifejezetten rombol. Ellenben a nem lenéző sajnálat érzete képes empátiát kialakítani az emberben, ennek szükségességét pedig azt hiszem, nem kell részleteznem.

Sajnálattal tekinteni egy emberre, aki megbántott, megsértett… Egyik legjobb módja a gyógyulásnak. „Hát, de ő szúrt engem hátba, miért kéne én sajnáljam őt?” Nem kell. Csak lehet. Minden jogod megvan ahhoz, hogy megsértődve legyél, hiszen igazad lehet. Csak az élet nem abból áll, hogy kinek van igaza. Mert bár kecsegtet az, hogy sajnáltasd magad, (hozzáteszem: akár teljesen jogosan is), mégis az embernek nem használ ez semmit. Ha valakit eltipornak, vagy próbálnak eltiporni, akkor az nem fog felemelni, hogy mások együtt éreznek veled, illetve az eltiprót szidják. Ebben az esetben az eltipró, a sértő marad felül, te pedig ugyanott fogsz ülni a mélyben. Ellenkező esetben…

Erőt veszel magadon, s azt mondod, hogy: „Nem érdekel. Nem érdemeli meg, de elfelejtem. Fátylat borítok rá.” Miért tennéd? Nos, mivel az éremnek mindig van egy másik oldala. Belegondoltál valaha, hogy az illető személy vajon miért bántott meg? Persze, hisz mindig ez az első kérdésed „DE MIÉÉÉRT? MIT TETTEM?”. És itt az első probléma. A kérdést magadra vetíted ki, nem pedig az illetőre. Tedd fel így: „Vajon miért tette? Mi történhetett vele, hogy ilyesmire szánta rá magát?”. Sok esetben könnyen megkaphatod a választ. Sérelmek, rossz nap, lehangolt állapot, megvetettség érzése stb. Ezek nem csak veled történhetnek meg, ugye rémlik?

Az ember a legtöbb esetben azt a hibát képes elkövetni, hogy képtelen az emberi természetet a maga végtelenségében elfogadni, ellenben a látszólagos jelenségek, illetve tapasztalati úton szerzett információk által határolja azt be. Holott ez egy súlyos tévedés. Az ember sokkal bonyolultabb lény, mintsem behatárolható legyen bármi által. Megközelítőleg ki lehet valakit ismerni, mégis abban a percben, hogy az illetőt valami mélyebb hatás éri, képes önmagát látszólag meghazudtolva tenni, cselekedni.

Gondolj magadra. Ki vagy te most, és ki voltál egy évvel ezelőtt? Ugyanaz az ember? Egy év alatt rengeteg hatás éri az ember személyiségét, s akarva akaratlanul, mind formálják azt. Nagyobb hatás, nagyobb formáló erő. Mégis bármennyi is legyen ezen hatások száma, teljesen nem fogják kicserélni az embert.

Rámutatva ezzel a fő gondolatomhoz, egy ember tetteinek nem fekete-fehér szerű okozata van. Ezért is meggondolatlanság egy cselekedet alapján megítélni valakit. Tény, hogy ha valaki nagyon végletekig elmenő, megmagyarázhatatlan cselekedetet hajt végre valaki ellen, elég nehéz ettől eltekinteni. Bár ha valamit elárul egy ilyen tett az adott személyről, az javarészt az illető sérülékenyége. Mert az sért, aki már önmagában is sértett alany. Egy sebesült állat nem csak sebének okozóját támadja meg, hanem még az orvost is. Aki pedig sértett személy… Az sajnálatra méltó. Ilyen meglátásban pedig sokkal könnyebb elengedni annak támadását is.

2019. május 18.