Probáltam rendszerezni nagyon sok mindent. De igazság szerint s spontaneitás sok esetben jobb. Én pedig rendszeresen spontán vagyok...

Életem leghasznosabb felfedezése az volt, hogy nem szükségszerű, sőt gyakran hiábavaló véleményt nyilvánítani minden felvetett, vagy fel nem vetett témáról, ugyanis az esetek többségében senki sem kíváncsi az ember véleményére. Mindez persze csak az én véleményem...

Végig görgetem az idővonalamat és azt látom, hogy amit érzek, amit képzelek, s amit felfogok saját magamról, az visszatükröződik a bejegyzésem halmazain. Temérdek mennyiségű alkotási vágy, s a legváltozatosabb formákban és a legkülönbözőbb csiszoltságú állapotban. S mindezek valami hihetetlenül…

Érdekes, hogy megannyi alkalommal próbáltam meg egyes dolgokat abszolútizálni... konkretiz... beszéljünk magyarul, egyértelműsíteni, az adott téma gondolatbeli kifejtésének a legelején mindig rájöttem, hogy az teljesen relatív.

Érdekes érzés azt tudomásul venni, hogy introvertált emberként nyitottabb vagyok, mint sok extrovertált...

Ha egy viccet el kell magyarázni, akkor az már nem jó vicc. Vagy csak egyszerűen hülye a közönség...  

Néha van úgy, hogy nem igazán tudod, hogy is van... S ilyenkor mi van?