Nyikita Hruscsov, a párttitkár
Menetel szovjet tankján:
Hadd látom, úgymond meddig él
A pesti forradalmár.
Áruló-e, s bátorsága van?
Szükségben segítőkész?
Használt-e a sok veszteség:
Trianon, mohácsi vész?
S a vér, az istenadta vér,
Mely oly sokszor kifolyt,
És ha kérem, mint a szégyen
Fojtja el a sikolyt!
Elvtárs! valóban gyarmatod
Leggyávább kutyája ez:
Megveti Marxot és Lenint,
S bajban fut segítséghez.
S a vér, az istenadta vér
Oly sok mindent kibír!
Tettük, harcuk eredménye
Megannyi hadi sír.
Nyikita Hruscsov, a párttitkár
Menetel szovjet tankján:
Körötte rend, amerre ment,
És véres megtorlás.
Budapest a város neve,
Hol forradalom kitört,
Gerő, a magyar párttitkár,
Kemény harc után megtört.
Rádiót, ÁVÓ-t, s ki rossz alak,
Vörösöknek fegyvere,
Átvették a forradalmárok,
Az élükön Nagy Imre.
Géppisztolyok sortüze hangzott
Túl a nagy tömegen;
De több évnyi kínos szenvedés
Nem maradt büntetlen.
Tovaris, tovaris! hát nem tudtok
Ölni forradalmárt?
Tovaris, tovaris!... gazemberek!
Pusztuljon el a párt?
Benzinpalack, öldöklés, kamaszok
A szovjet tankot lesik,
Ez volt Pesten; de gyáva itt
Belül minden bolsevik.
Tovaris, tovaris, bolsevikok!
Pusztuljon a vörös párt?
Ki az, aki becstelenít? –
Elő egy forradalmárt!
Egymásra néz sok marxista,
Mindenki mást akar;
Börtönökben, mint elnyomott,
Lázadt fel a magyar.
Szó elhalkul, hang elnémul,
A csend uralkodik. –
Bejáratnál pesti diák,
Hős harcos érkezik.
Itt van elvtárs, ki becstelenít,
Mondja a siheder,
S a tekintetek megfagynak
Amint szólásra kel.
„Szovjet tank, ávós áruló,
Éjjeli robbantás,
Sírva hallgat minden anya:
Te tetted ezt, elvtárs!
Kinyírva hazánk ezreit,
Sírjukon fakereszt,
Hogy kínozd tovább, aki él:
Elvtárs, te tetted ezt!”
Zárkába! el! igen merész –
Parancsol a titkár –
Ha! Gyávább kutya kell nekünk;
S belép egy ősz tanár.
„Ah! Lágyan fújt az esti szél
A Duna part felé;
Diákok, egyetemisták
Fájdalma nyög belé.
Készíts koktélt, te hős! anya
Fiadnak adj erőt!…”
S int a titkár. S elérte még
A zárkába menőt.
De bátran s határozottan
Előáll a harmadik;
Egyenes háttal, erősen,
Ez ige hallatik:
„Meghalt utcákon a diák –
No halld meg párttitkár:
Neved ki vígan ejtené,
Nem él oly pesti srác.
Emléke sok ifjúnak, él –
No halld meg te titkár:
Átok legyen minden mondat,
Melyet szól pesti száj.”
Meglátom én! – S parancsot ád
Hruscsov halálosat:
Akasszák, ki ellenszegül,
Főleg a srácokat!
Korvin közről menekülnek,
Testükön égett seb, karc.
Magyarországon így esett
a véres szabadságharc. –
S Nyikita Hruscsov a titkár
Száguld harci kocsiján;
Körötte vér és szenvedés:
A pesti rabállomány.
Több száz, bizony, dalolva ment
Halálba pesti srác,
De mindegyik énekelte:
„Éljen a szabadság!”
Ha, ha! mi zúg? mi szörnyű hang
Moszkva utcáin ez?
Felköttetek minden embert,
Ha hallszik bármi nesz!
Halk csend; járási tilalom:
Utcákon, tereken;
„Akasszák fel, ki szólni mer!
Egyszóval: csend legyen!”
Ha, ha! elő minden foglyot!
Épüljön a bitófa:
Fülembe zúgja átkait
A pesti katasztrófa…
De túl koncepciós peren,
Rádiós híreken át:
Több száz énekli hangosan
A magyarok Hymnusát.
2016. április-május
