Nagyon szeretem azokat a pillanatokat, amikor rájövök, hogy az egész körülöttem lezajló események sorozata pusztán a gondolatok kifejezése valahogy… Valóságosan? Nem mondanám, ugyanis manapság vannak (hazugság, hiszen mindig is voltak) olyan emberek, helyesebben két lábon és alvajáró lények, melyek magukat embereknek nevezik, akik nem éppen a reálisnak mondható világban élnek. Életük korában őrülteknek nevezték őket, ma már csak egyszerűen zsenik. Elég, ha gondolunk egy-egy múlt ezredi íróra, költőre…

Ma már kissé másképp áll a helyzet, hiszen aki őrült, az már tisztára normális, aki meg zseni, az sem túl nagy szenzáció. Viszont egyre inkább megjelenik az az eshetőség, hogy egy személy órákat tudjon úgy beszélni, hogy mindenki megérti, azonban őneki fogalma sincs arról, hogy valójában miről szónokol. Aztán meg ott van az az eset is, amikor csak úgy rászólnak az emberre, hogy: „Gondolkozz!”. Nagy szám igazán, mondhatom… Hogy is fordult meg a fejükben ez a hihetetlenül nagy felfedezés, miszerint ha egy embert gondolkodásra késztetnek, az hasonlóképpen fog cselekedni? Habár ide megjegyezném, hogy akármennyire is fáradozik az ember azon, hogy ne gondolkodjon (ez valami új divat, hiszen az embernek inkább fejlődnie, mintsem visszafejlődnie kéne) mindig azon veszi észre magát, hogy azon gondolkozik, hogy nem gondolkozik (jobb esetben azon, hogy mire gondoljon).

De ha már a gondolkodásnál tartunk, illik megemlíteni azt az elképesztően gyakran elhangzó mondatot, amely szerint: „7 milliárd ember közül csak találok magamnak valakit.” Na szóval… Amint észre lehet venni, az ilyen emberek nem nagyon szeretnek gondolkodni… Ugyanis: elsősorban teljesen hibás a 7 milliárd személyes adat, mivel ha csak megközelítő értéket akarunk is mondani, minimum 7 és fél milliárdot mondunk. Mert azért egyezzünk meg abban, hogy 500 millió ember, hát elég sok. Másodsorban: lehet, hogy liberális világban élünk, meg eléggé „beteg” lett a világ, de szerintem a 7,5 milliárd felét ki kéne törölni… 3. Tudtommal az országok nagy százalékában 18, esetleg 16 éves kor fölött válik valaki felnőtté. Úgyhogy, ha nem nevezhető pedofil személynek az illető, inkább a 18 fölöttiek közül válogasson… 4. Házas személyt sem illik elvenni. (Azt hiszem, hogy ezt nem kell részleteznem) 5. Amennyiben nem szeretne 30, esetleg 40 év különbséget, ne özvegyet keressen magának. 6. Lehetőleg ne az Antarktiszon éljen, ugyanis eléggé furcsa volna, hogy az párjelöltnek teljesen normális a jeges éghajlat, az illető személy pedig a mediterrán zónáról származik… Szóval ajánlatos egy szomszédos övezetről párt keresni. 7. Kulturálisan is legyen egy csepp hasonlóság. Ez nem feltétlenül szükségszerű, de azért valószínű, hogy nem mindenki tudna élete végéig egy más vallású, más népből származó, más nyelvet beszélő emberrel maradni… És hoppá, már nem is maradt olyan sok személy. Ha meg kizárjuk az emberek egy részét ízlés, kinézet, viselkedés alapján, szép lassan oda jutunk, hogy nem olyan könnyű párt találni… Szóval ez a 7 milliárdos szöveg egyszerűen hüjeség. Igen, hüJeség! Miért nem írhatnám így? Demokrácia van (valahol, mert errefelé csak ennek csúfolják a rendszert)! 300 évvel ezelőtt, ha egy ember kitalált egy új szót, nyelvújítónak nevezték… Ma, ha új helyesírást találok ki, akkor egyből a válasz: „Helytelen!”. Hagyjuk már ezt az alakoskodást. Egyszerűen unalmas az egész, ahogy az is, hogy most írom a gondatlanul gondos gondolataimat, miszerint gondolkodom, tehát vagyok. Úgyhogy most viszláthatatlan!!

(Ekkora örültet… Elköszönök egy laptól…)

Anno 16 évesen...