Lányok. Csodálatra méltó faj. Faj? Inkább fáj… Na, mindegy. Egyszóval meggyőződésem, hogy a legtöbb vitának a kiváltó oka a női nem. Mert ha a női igenről lenne szó, messze e földkerekségen nagyobb nyugalma volna minden férfi egyednek.
Kérem, ne kövezzenek meg még gondolatban sem a kedves és kedvetlen (vagy kedvtelen? Isten tudja…) olvasók, mert amennyiben nem szeretnének az olvasás gyönyörének feladására kényszerülni, abban az esetben kötelesek lesznek legalább a szöveges eszmefuttatásom végéig kibírni személyemet.
Na, szóval.
Az a helyzet, hogy a lányok nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra. Főként és elsősorban, legszembetűnőbb közös jellemvonásuk az a tény, hogy nem szeretik, ha őket a „lányok” gyűjtőszó alá véve általánosítás áldozatává tesszük. Ahány lánnyal módomban állt vitázni mindegyik ugyanolyan formában reagált „a lányok már csak ilyenek” pofátlanul őszinte megjegyzésemre. Ergo bármennyire is szeretne mindenki egyedi lenni, végső soron az lesz az egyedi, aki nem egyedi. Kriminális ugye?
Nemrégiben lehetőségem volt egy lánybarátommal (képzeljék el, ilyen is lehetséges!) társalogni a nők bonyolult gondolkodásmódjáról. Odáig jutottunk, hogy a lányok nem is gondolkodnak olyan komplikált módon, csupán a fiúk gondolják azt, hogy a lány egy adott szó mögött többet gondol, s ezért nem értjük meg mi őket. Ez talán így van. Talán… Viszont ezen az elven tovább menve, és mégis férfifejjel gondolkodva csak azt tudom levonni következtetésképpen, hogy a lányok egyes szavait azért nem tudják férfitársaim dekódolni, mert az nem szerepel a szótárunkban. Márpedig egy idegen szót minden esetben az általunk ismert szavakkal próbáljuk megmagyarázni. De ez amint kiderült beszélgető társam mondandójából, nem eredményez túl sok sikert.
Röviden és egyszerűen példázva, ha van két válaszlehetőség, akkor a nőknél minden bizonnyal van harmadik is.
Természetesen jó pár feminista személy bőszen kiakadhat eme gondolatsoraim olvasata során, az egészet sértő sztereotípiának minősítve, azonban ehhez a csoporthoz tartozó olvasóim figyelmébe ajánlom a következő roppant egyszerű dialógust:
-Mi a baj?
-Semmi.
Miért van az, hogy a „semmi” a hölgyek túlnyomó többségének a mindent jelenti? Inkább nem megyek bele…
Lényeg a lényeg, a lányok olyan társadalmi réteget alkotnak, amelyet megérteni lehetetlenül egyszerű. Helyesbítve: egyszerűen lehetetlen.
- December 30.
