Amennyi nemzeti ünnepségen, emléknapon és rendezvényen részt vettem 17 éves koromig, külön díjat adhatnának nekem. Na nem azért, mert mekkora hazafi vagyok. 

Nem is azért mert milyen kitartóan kiállok a nemzeti érdekek mellett. Csupán azért, mert ennyi unalmas szöveget, szavalatot, éneket, szónoklatot, bemutatót csak a legnagyobb türelemmel rendelkezők képesek végighallgatni. Most, pont egy kétszázvalahányadik évfordulóján valaminek, ismét ilyen beszédeket kell végigszenvedjek. Szenvedjek? Jól belegondolva nem is olyan vészes. Sőt. Az utóbbi perceket szinte végignevettem. Csak arra kell vigyáznom, hogy az élet örömeit hiányoló idős, nyugdíjas emberek nehogy megbotránkozzanak rajtam. Hiszen szegények ennyi már már unalmasnak sem nevezhető előadás meghallgatása után azt hihetik, hogy ez a normális.